A krumplilángos, aminek az íze mindig hazavisz

Vannak ételek, amelyek nem csak jóllakatnak, hanem visszavisznek egy másik időbe. A krumplilángos pontosan ilyen. Egy egyszerű, retro étel, amihez nem kell semmi különleges, mégis van benne valami megmagyarázhatatlanul jó.

Ahogy a tészta a forró serpenyőben pirul, ahogy megjelennek rajta az aranybarna foltok, az illata betölti a konyhát, és hirtelen olyan érzésed lesz, mintha egy régi sparhelt mellett állnál, nagyi konyhájában. Ez a krumplilángos, pont úgy készül, ahogy régen is.

Hozzávalók:

• 1 kg főtt, krumplinyomón áttört krumpli,
• 30 – 40 dkg liszt, amennyit a krumpli felvesz,
• só,
• olaj vagy zsír a sütéshez.

Elkészítés:

A főtt krumplit egy deszkára nyomjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni. Ez fontos, mert melegen sokkal több lisztet venne fel, és a tészta keményebb lenne. Amikor kihűlt, enyhén megsózzuk, majd hozzáadjuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Nem kell túlgyúrni, csak annyira, hogy puha, jól formázható tésztát kapjunk.

Ebből körülbelül 9 – 10 centi átmérőjű hengert formálunk. A hengert 2 – 2,5 centi vastag szeletekre vágjuk. Egyesével lisztezett deszkán kb 2 mm vastagra nyújtjuk őket, közben mindig kicsit alálisztezünk, hogy ne ragadjanak le.

Egy palacsintasütőben felforrósítunk egy evőkanálnyi olajat vagy zsírt, beletesszük a kinyújtott tésztát, és közepes lángon sütni kezdjük. Amikor az alja már szép aranybarna, a tetejét megkenjük egy kevés zsiradékkal, megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. Ezt ismételjük minden darabbal, mindig egy kevés zsiradékot adva a serpenyőhöz.

Régen ezt sparhelt tetején sütötték, sokszor szárazon, majd a kész lángosokat olvasztott zsírral kenték meg. Annak egészen más, még mélyebb íze volt, a pirult lisztnek és a krumplinak együtt csodás illata is íze van.

Ha van rá lehetőséged, érdemes egyszer így is kipróbálni. A frissen sült krumplilángos önmagában is tökéletes, de egy kis tejföllel, fokhagymával vagy csak egy csipet sóval megkenve igazi, régi magyar konyhai élmény.